A valóságtagadás segít kibírni az elfogadhatatlant
Egy anyát és fiát ismerheted meg, akik nem néznek szembe a ténnyel, hogy apa már nem jön vissza hozzájuk. Közösen tagadják a valóságot, falakat építenek. Nemcsak a valóságtól falazzák el magukat, hanem egymástól is. A falak közt azonban nincs fény, nem frissül a levegő, s ha nem akarnak megfulladni, lépniük, nyitniuk kell, először is egymás felé. Légrádi Gergely új regényében egy anya és fia szemszögéből látjuk a fájdalmas tagadás, majd a felszabadító felismerés stációit.
Apaszag nélkül felnőni fáj
Mikor letettem a regényt, ki kellett mennem a napsütésbe kicsit, mert nagyon fejbe vágott a sztori. Egyrészt azért, mert szembe juttatta, hogy hálás lehetek a családomnak, a szüleimnek, hogy nyugodt, békés gyerekkorral indítottak az életbe. Másrészt azért, mert a kegyetlenül őszinte monológokat olvasva olyan tabuként kezelt dilemmák is felmerültek az anya részéről, mint például a gyerekvállalás megbánása, a párkapcsolatnak a gyerek elé helyezése.
Légrádi Gergely kétszólamú regényében anya és fia gondolatait olvashatod, akik egymás mellett élve közösen tagadják, hogy apa már soha többet nem tér hozzájuk vissza. Mindegyikük a saját perspektívájából látja ezt a megcsonkult családot. Az azonban közös bennük, hogy nem rendezkedtek be egy apaszag nélküli életre. Apa szobája érintetlen, benne a falon függő, történeteket hordozó képekkel és egy kulccsal lezárt fiókkal.
A szoba léte legalább
olyan zavarba ejtő, mint magának a fiúnak a viselkedése. Nincs explicit leírva,
hogy mi is a srác baja, amitől az apa megrettent és hátat fordított a
nevelésének. Az mindkettőjük (anya és fia) narrációjából egyértelműen kiderül,
hogy a fiúnak beilleszkedési nehézségei vannak, ijesztő és furcsa szokásai
miatt a tanárok és társai is kerülik vagy bántják. Az anya kiáll gyermeke
mellett, de hagyja, hogy rendületlenül várja haza az apját, aki érzékelhetően
visszatérési szándék nélkül kisétált az életükből.
A fiú egy saját világot teremt a
képzeletében, ahol az apja büszke rá és része az életüknek. Az anya szintén
saját tagadásában él, várja haza volt szerelmét.
Ők ketten nem tudnak
kapcsolódni. Majd az apa szobája lesz az a tér, ahol ők ketten végre lelki
síkon találkozhatnak.
Megrendítő monológokon keresztül érezzük, hogyan
közeledik anya és fia a valóság elfogadásához és közben egymáshoz is. A megérkezés katartikus, megtisztító.
Légrádi Gergely egy másik regényéről ebben a cikkemben olvashatsz:
https://www.hellocoolmagazin.hu/l/hallgatasba-burkolozva-csaladi-traumak/
Írta: R. Szabó Zsuzsa
Kapcsolódó cikkem a szerző egy másik könyvéről szól, amelyben szintén családi traumákról ír:
