József Attila szívszorító sorsa és megrendítő vallomásai

Az egyik legtragikusabb sorsú magyar költőnk, József Attila 1937. december 3-án halt meg egy tehervonat kerekei közt Balatonszárszón. Néhány verssora már kamaszként beleég az ember fejébe. Az egyik ilyen feledhetetlen gondolata a Szabad-ötletek jegyzékéből maradt meg bennem: "amit keresel, nincs/ magadat keresed másban" .  Tanárként sokadjára tanítom a megtépázott lelkű költőt, de akaratlanul is mindig valami mást emelek ki a sorsából, költészetéből. Most megpróbálom a költő életének néhány megdöbbentő epizódját felvillantani. 

"Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam."

-írja József Attila Curriculum vitae című művében. És valóban, az árvaság, az apahiány, és a Mama elvesztése olyan életélményei voltak az egyébként is gyenge idegrendszerű, nyomortól is megtépázott lelkű költőnek, amelyek meghatározták műveinek témáit, és a sorsát is.

Elhagyatottság és szeretetvágy

A Reménytelenül című versének megrendítő sorait olvasva szinte mi is érezzük a végtelen elhagyatottságot:

"A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog"

Így vacogott az ő szíve 32 éven át, pedig szeretet is körbeölelte, például nővérei, Jolán és Etus életének utolsó időszakában is mellette voltak. Ám, ahogyan az már a 20 éves korában írt Tiszta szívvel című művéből is kiderül, ő inkább negatív leltárokat készített az életéről, a hiányt tette meg lírájának legfőbb tárgyává.

"Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm."

József Attila lelkébe az első gyógyíthatatlan sebeket a keserves gyerekkora marta bele, az éhezés, a nélkülözés, a nevelőszülőknél átélt megaláztatások. (Például nem a nevén szólították, Pistának nevezték)

A Mama halálával pedig elvesztette a legbiztosabbnak vélt támpontját. Egy életen át minden nőben az anyai gondoskodást kereste, az etetés, a dédelgetés állandóan visszatérő motívumok nála a szerelmes verseiben is.

Gyömrői Editet, a pszichológusát így kérleli Gyermekké tettél című versében 1936-ban, a halála előtti évben:

"Etess, nézd – éhezem. Takarj be – fázom.
Ostoba vagyok – foglalkozz velem."

A gyermeki énje folyton az elmaradt, vagy csak kevésszer megkapott anyai szeretetet követeli a nőktől. Vágó Márta, a költő egykori nagy szerelme nem véletlenül fogalmazott ilyen erős szavakkal a szakítólevelében: "…nem adoptálhatlak, pedig, akármennyire is haragszol mindig érte, ez volna az egyetlen megoldás."

Egy merész és ijesztő féltékenységi roham

Térjünk vissza egy kicsit Gyömrői Edithez és a pszichoanalízishez. József Attila feltárta legbelsőbb énjét az üléseken, s összemosta a szerelmet a kezelésekkel. Beteges ragaszkodással követelt viszontszerelmet Gyömrői Edittől. Úgy érezte, hogy kitárulkozott, de nem kap viszonzást, a nő pedig a gyógyeszközt, azaz a testét és lelkét vonta meg tőle. Gyömrői Edit már jegyben járt vőlegényével, mikor a költő konyhakéssel a kabátja alatt napokon keresztül leste őt.

Aztán egy bokszerrel támadt a pszichológusnő vőlegényére, miközben azt kiabálta, hogy leszámolni jött velük. Egyszerre volt megrendítő és ijesztő ennek a tehetséges költőnek a kirohanása. A vőlegény tisztelte annyira József Attilát, hogy nem alázta meg, csak leszerelte. Aztán a remegő költő zokogni kezdett.

Később egy másik kezelőjébe, Kozmutza Flórába is beleszeretett, akit a Flóra-versekben tett halhatatlanná, és aki a költő halála után József Attila utolsó hónapjairól címmel jelentetett meg írást. (Kozmutza Flóra Illyés Gyula felesége lett)

Ezt a képet Balatonszárszón a József Attila Múzeumban készítettem:

Végső leltár, létösszegzés

A pszichológiai kezelések József Attilánál nem a gyógyulást segítették, sokkal inkább a régi sérelmek, fájdalmak elmélyítését eredményezték, mi több, még a Mama iránt érzett szeretetét is megkérdőjelezte a sajgó szívű, érzékeny költő. A szabad asszociációk freudi módszerét követve egy vaskos füzetet írt tele önmagáról Szabad-ötletek jegyzéke két ülésen címmel. Ebben olvasható ez a meglehetősen megdöbbentő gondolat is: "…talán csak azért szerettem a mamát, mert ennem adott, volt hova hazamennem.."

Érezhető, hogy bizony már minden kezd végleg összeomlani benne.

Utolsó verseiben már valóban a végső leltárt készítette. A Tudod, hogy nincs bocsánat versében a a férfit, a férfiként való létezést kéri számon magán. A legutolsó vershármasa: Karóval jöttél…, Talán eltűnök hirtelen…, Íme, hát megleltem hazámat…

Számot vetett az életével, azzal, hogy mindig forgószélben próbált állni a helyén, hogy üres szívéhez töltött fegyvert kéne fogni. Az én olvasatomban nem kérdés, hogy egy tervezett öngyilkosságról van szó.

Egy fájdalmas önvallomás végén, az utolsó versének utolsó sorai is alátámasztják ezt:

"Szép a tavasz és szép a nyár is,
de szebb az ősz s legszebb a tél,
annak, ki tűzhelyet, családot,
már végképp másoknak remél."

Ahogy egy tanítványom fogalmazott egy dolgozatban: József Attila öngyilkosságra ítélte magát.

A költő balatonszárszói sírjánál mindig sok versrészlet, vers, emléktárgy van, nemrégiben jártam ott, akkor így nézett ki:

József Attila 1937. december 3-án dobta el magától az életet. (Egyes feltételezések szerint baleset történt)

December 2-án a Szép Szó folyóirat írói közössége meglátogatta a költőt Balatonszárszón, jókedvben, bizakodva, terveket kovácsolva távoztak tőle. Nem csoda, hogy másnap megrendülve olvasták a tragikus hírt az újságokban, hogy barátjuk vonat alá vetette magát.

Megannyi más részletet is felvillanthattam volna az életéből, de talán ezek is mind mélyen megérintik a költészetre, és mások sorsára fogékony ember lelkét.

Sok találgatás, legenda köthető a vacogó szívű költő halálához, de végigolvasva verseit, megismerve sorsát, az öngyilkosság kódolva volt ennek az életútnak a lezárására. Az én olvasatomban mindenképp. 

Nem elhanyagolható részlet az sem, hogy Borbála névnap, azaz a Mama névnapja december 4-én van…

Szerző: R. Szabó Zsuzsa